Belső munka 1-2. rész

Belső munka 1-2. rész

Rhim parancsnok megörvendeztetett minket a készülő novellája első két részével. Ezúton is köszönjük neki a sorokat és várjuk a folytatást :)

 

Első rész: Aktiválva

A helyszín a Metah rendszer, a Soltól 147 fényévre. Egy Adder osztályú hajó érkezik a Rome-088 katonai helyőrségi állomására. A bejelentkezéskor az “atlantis” jelszót használja, majd dokkol az egyik üres platformra. Egy középkorú, átlagos külsejű férfi lép ki a hangárból. Határozottan, gyors léptekkel halad végig a folyósókon, úton az állomás parancsnok műveleti kabinjához. Egy zárt ajtóhoz ér, szembe áll vele és kimondja, hogy atlantis. Az ajtóból hirtelen narancssárga lézernyalábok törnek ki és végigszkennelik a férfi testét. Ez egy másodperc után abbamarad, majd az ajtó kinyílik, a férfi pedig belép a terem méretű kabinba. Az ajtó azonnal vissza is záródik.

A kabinban egy őszes szakállú, kopasz férfi és négy további személy, föderációs tiszti egyenruhában konzultál. Egy asztalt bámulnak, amin holografikus ábrák, tervrajzok, útvonalak és a frissen érkezett férfi három dimenziós profilja látható. Amint észreveszik, hogy belépett, elnémulnak és a szakállas férfi egy kézmozdulattal eltűnteti az asztalról az adatokat, majd köszönti a vendéget:

– Áh, Hudnes parancsnok! Örülök, hogy ilyen gyorsan ideért. Remélem jól utazott!
– Az állomás parancsnokához küldtek, maga az?

A szakállas férfi üdvözlő mosolyát hirtelen felváltotta a komolyság. A tisztekre tekintett, majd biccentett a fejével. A tisztek értették a célzást és elindultak a kabin ajtajához, közben gyanakvó tekintettel néztek Hudnes szemébe, amit ő viszonzott is. Amint a tisztek mögött záródott az ajtó, Humaar folytatta:

– Igen, Genir Humaar vagyok, a helyőrségi állomás parancsnoka. Én kértem a Spectrumot, hogy személyesen magát küldjék ide.
– 24 éve nincs kapcsolatom a Spectrummal. Miért engem?
– Igen, nos… hallottam az incidensről, és nagyon sajnálom, ami a legénységgel történt…
– Hagyja a sajnálkozást, a válasz érdekel.
– Igazából több köze van az akkor történteknek a maga ide rendeléséhez, mint azt hinné. Nem sokan vannak a flottában, akik képesek ilyen döntést hozni, és a mostani helyzet… nem tudjuk biztosan, de talán most is szükség lesz a maga… hidegvérére.
– Értem… mivel most itt állok, tudja, hogy elvállaltam a munkát. Minden információt akarok, ami az üggyel kapcsolatos. Nem érdekelnek a hozzáférési szintek.
– A Spectrum a kiterjesztés óta mindenhez hozzáfér… úgy hogy ez csak természetes.
– Akkor kezdje az elején.
– Rendben. Mint mondtam köze van az Ön incidensének a mostani esethez is. Egy héttel ez előtt megtámadtak egy bányászhajót a Kovaron rendszerben, innen pár fényévre. A rendszerben anarchia uralkodik, de egy értékes aszteroida öv vonza a vakmerő bányászokat. A hajó vészjelzés el sem jutott volna hozzánk, ha az a kalóz nem járt volna arra.
– Kalóz? Egy kalóztól szerezték az információt?
– Engem is meglepett, mikor leszállási engedélyt kért, elhiheti. Letartóztattuk, kikérdeztük. Állítása szerint a felvételt a mély űrben fogta, épp a rendszer csillagánál várakozott… teljesen véletlenül… és akkor szólalt meg a rádió. Miután átadta a felvételt, könyörgött, hogy szállítsuk őt el innen minél messzebre, mivel a hajója nem elég gyors. Mikor megkérdeztem, hogy mihez, azt mondta… a meneküléshez. Azóta egy szót sem tudtunk kiszedni belőle, ezért átvitettem egy felszíni börtönbe.
– A felvétel?
– Na igen. Lehet, hogy maguk a Spectrumnál találkoztak már ilyennel, de minket letaglózott.

Az állomás parancsnok a zsebébe nyúlt, elővett egy apró tároló eszközt és az asztalra rakta, a felvétel pedig elindult.

“—–Asp osztályú bányászhajó—–Itt az FNS Levius, azonnal azonosítsa magát!——-Asp osztályú bányászhajó—–Itt az FNS Levius, azonnal azonosítsa magát!—”
“Vettem FNS Levius, azonnal küldöm az adatokat.”
“—–Asp osztályú bányászhajó—-Itt az FNS Leviu—–Utolsó felszólítás!—”
“Mi? Elküldtem az adatokat, de elküldöm mégyegszer! Hallanak?!”
“—-Asp osztályú bányá—-Utolsó felszó—Tüzet fogunk nyitni!—Utolsó felszólítás!—-”
“Nem! Nem! Nem! Elküldtem! Már látniuk kell! Ez nem lehet! Ne! Neee! Neee—-eee——–ee—-”

Ahogy véget ért a felvétel az állomás parancsnok kíváncsian figyelte Hudnest, aki csak meredten bámulta az asztalt, látszólag a felvétel hatása alatt volt. Nem a hallottak döbbentették meg, sokkal inkább eszébe juttatta a Spectrumnál végzett munkáját, a föderáció korrupt belső világát.

– Nos, Hudnes parancsnok… a feladata a történtek kivizsgál–
– Várjon. Ez egy Battlecruiser osztályú hajó, ebből nincs sok, ráadásul azonosította is magát, miért nem jelentik egyszerűen a… túlkapást?
– Jelentettük, de a központ szerint nincs aktív Levius nevű Battlecruiser.
– Ez érdekes. Mi a hajó pozíciója?
– Az eset előtt nem fordítottunk különösebb figyelmet a rendszeren áthaladókra, de a felvétel kezünkbe kerülte után kidobtunk egy álcázott jeladót egy adag űrszemét közé, jelenleg is veszi a Battlecruiser magas frekvenciájú jeleit. Ha eltűnik, azt biztosan tudni fogjuk.
– Ez minden?
– Ez minden, amit mi tudunk. A Spectrum azt mondta, hogy az eligazítás után kapcsolatba lépnek önnel.

Hudnes elvette az asztalról az adathordozót és elhagyta a kabint. Úton a hangárja felé egyszer csak felvillan egy narancssárga fénypont a csuklóján lévő karóra szerű eszközön, arcához emeli, majd megszólal.

– Fogadom a hívást.

A kis fény kialszik, majd egy női hang szólal meg, amit csak Hudnes hall.

– Üdv újra Hudnes parancsnok, megkapta az eligazítást?
– Igen Spectrum, megkaptam. Az állomás parancsnok említette, hogy keresni fognak.”
– Régóta nem hallottunk magáról, remélem nem kopott meg a tudása, Hudnes.
– …
– Nos, ez hamarosan kiderül. Ismertetem a direktívákat. A Rome-089 állomáson várja a Corvette, amit korábban használt, rajta két fővel.
– Ki a két fő?
– Az egyiküket talán ismerheti. Hans Rypet, az FNS Lorana fedélzetén volt a maga helyettese, valamint információnk szerint volt egy-két közös munkájuk a Spectrumnál.
– Igen, ismerem Rypetet, ki a másik?
– Chloe Winchaty, Winchaty admirális lánya. Első osztályú navigátor, de még tapasztalatlan az ilyen típusú műveletekben. Ő kérelmezte a maga ügyére való áthelyezését. Ismerheti magát?
– Ismerős a neve… mármint a Winchaty.
– Információink szerint még nem dolgozott vele.
– Mindegy, a feladat?
– A feladata, a Corvetteel megközelíteni az FNS Leviust, kivizsgálni a bányászhajóval történteket, és a protokol szerint letartóztatni a felelősöket, ha kell, a Battlecruiser admirálisát is. Rutin meló lesz parancsnok, nem kell megerőltetnie magát.
– Értettem.
– Még valami, parancsnok. Tudatnom kell önnel, hogy a Spectrum újra aktiválta magát a rendszerben. A kiadott parancsnak való ellenszegülés a flotta törvényei szerint hadbírósággal jár.
– Tisztában vagyok vele Spectrum, nem tervezek visszakozni, mint ahogy eddig sosem.
– Ezt a választ vártam, köszönöm parancsnok. Biztonságos repülést kívánok, Spectrum kiszáll.

A hívás véget ért és miközben a hangárja felé sétált, megint elöntötte az érzés, ami a felvétel meghalgatásakor. A föderáció igazi arcának megismerése mély nyomot hagyott benne, így 24 év után is. A hangárba érve beszállt az Adderbe, amivel érkezett és elindult a Rome-089 állomásra.

Második rész: A hódító

A helyszín a Rome-089, a Metah rendszer legnagyobb állomása. Hans Rypet másfél méterre lebeg az egyik irányító torony kilátójának padlójától. Lábai keresztben, fejét maga mögé emelt kezein pihenteti és hátradőlve élvezi a zéró gravitációt. Vágyakozó tekintettel bámulja az állomás megannyi díszelemét, melyek az élő felszín otthonos hangulatát hivatottak pótolni. Hirtelen egy dühös férfi hang szól hozzá a háta mögül.
– Maga! Ügynök! Az állomáson belül tilos a ruha deaktiválása! Azonnal tapadjon a földhöz, különben kidobatom az első hulladékszállítóval! Megértette?!

Rypet lassan hátra néz, majd visszafordul. Látványosan nem érdekli a tiszt fenyegetőzése. A férfi persze nem tágít, gyors léptekkel megindul Rypet felé, megragadja a vállát és maga felé húzza. Rypet abban a pillanatban megfordul és váratlanul öklével állkapcson vágja a biztonsági tisztet. A tisztet megdöbbenve érő jobbhorog csak még dühösebbé teszi, előkapja fegyverét és Rypetre fogja. Rypet egy gyors gombnyomással az alkarján aktiválja a ruháját, lábait földhöz szegezve ezzel. Nem rémíti meg a rá fogott pisztoly, miközben a tiszt a lövésre, Ő már a következő ütésre készül. Egyszer csak egy határozott parancs hangzik el a torony kilátójára nyíló ajtóból.

– Elég!

A két férfi figyelme azonnal az ajtóra irányul. Egy admirális helyettes jelenik meg és nyugodt léptekkel a hadakozó felekhez közeledik. A két férfi hirtelen vigyázba vágja magát. Az admirális helyettes a biztonsági tisztre néz.

– Maga elmehet.
– Igenis! – válaszol a tiszt, majd pisztolyát visszahelyezi a combján lévő mágnespanelre, megfordul és sietve elhagyja a kilátót. Miután végignézték, amint távozik, Rypet lassan visszatekint a nála kicsit magasabb felettesére, közben pedig mélyen meglepve kérdez a tisztől.
– Axon Hudnes?! Helyettes admirális?!

Hudnes elmosolyodott és válaszolt.
– Azt hittem, már meg sem ismersz.
– Igen, hát nem az az ember vagy, akit könnyen elfelejtenek. De, hogy-hogy tiszti egyenruhában? Nem hallottam rólad mióta leléptél a Spectrumtól, most meg itt állsz előttem helyettes admirálisként, el sem hiszem.

Hudnes az ajtó felé indul, Rypet pedig követi. A hangárok felé sétálnak, közben Hudnes folytatja a beszélgetést.

– A Spectrum nem adott eligazítást?
– Annyit ugyan mondtak, hogy a parancsnok egy magas rangú tiszt lesz, de eszembe sem jutott volna, hogy te, azok után, ahogyan itt hagytad a szervezetet.
– Hát igen, őszintén szólva… én sem gondoltam volna, hogy elvállalom. De itt vagyok. És te? Látom még mindig szeretsz a biztonsági tisztek agyára menni.
– Ezek a hülyék… magukat sem tudják megvédeni, nem hogy egy állomást. A föderációnak vigyáznia kellene, hogy min spórol, és egyébként is, ez a barom kötött belém, én csak a parkban gyönyörködtem…
– A parkban? Ugyan, tudod, hogy ez csak fényjáték… szerintem még a fák sem igaziak.
– De annak tűnnek, és csak ez számít, hidd el nekem…. meg tudod… a Földre emlékeztet.

Hudnes arca hirtelen komolyra vált, hiszen tudja, hogy érzékeny pontra tapintott.

– Még mindig ki vagy tiltva a nagy kékről?
– Még 12 év, testvér. 12 rohadt… de türelmes vagyok.

Hudnes együttérzően halgat. A hangárhoz vezető folyósón aztán tovább beszélgetnek a régi melókról, hadműveletekről, a jó és a rossz élményekről, amit bajtársakként éltek át, míg lassan a hangárra nyíló ajtóhoz érnek. Amikor ott vannak, Hudnes előre lép és kimondja a már korábban is használt kódnevet.

– Atlantis.

Újfent narancssárga lézernyaláb halad végig mindkettejük testén, majd az ajtó kinyílik. Belépve a hangárba szembe találják magukat a flotta hatalmas büszke nehézvadászával, a Federal Corvettel. Habár nem az első alkalommal látnak egy ilyen osztályt, a látvány mégis magával ragadja őket.

A hajóra tapadt tekintetüket csak néha kapja el a kényszer, hogy a lábuk elé is nézzenek, miközben a lépcsőn lefelé egyre csak közelednek a 2600 tonnás óriáshoz. A Corvette zsilipajtajához érkeznek, mire az automatikusan kinyílik. Mindkettejük meglepetésére egy gyönyörű, fiatal, rövid fekete hajú nő áll a zsilipajtó mögött.

Hadnagyi egyenruhát visel és egy kisebb tabletet tart a kezében. A táblagép kijelzőjén több eredmény villog, melyeket a lány azonnal lenyugtáz a két férfi érkezésekor. Rypet kissé zavarba jön, de Hudnes megtöri a meglepetés okozta csendet.

– Chloe Winchaty, igaz?
– Chloe Winchaty hadnagy, uram. – szól vissza a lány némi pimaszságot csempészve válaszába.
– Rendben, hadnagy. Elárulná, mit keres a hajó fedélzetén már az érkezésem előtt?
– A rendszereket ellenőriztem át a biztonságos felszállás érdekében, ahogyan azt a protokoll megkívánja.
– Protokoll, mi? – kérdez vissza komolytalanul Rypet, mire a lány hirtelen ismét magyarázkodásba kezd.
– A föderációs flotta rendszerkezelési protokollja előírja az…
– Elég, hadnagy. – szakítja félbe Hudnes a nőt, majd újabb kérdést tesz föl neki. – Dolgozott már a Spectrumnak korábban?
– Nem, parancsnok. Ez idáig a flotta 45-1 és 23-7 jelű felderítő századnál láttam el különböző navigátori feladatokat.
– Tehát ez az első fedett művelete.
– Igen, parancsnok.
– Renden. Értékelem a fáradozásait, de legközelebb először mutatkozzon be és csak utána babrálja a hajómat. Ilyen műveletek során nem szokás egymás tudta nélkül cselekedni.
– Igenis, parancsnok.
– És elég ebből a parancsnokozásból. Ez a küldetés akár egy hónapig is eltarthat, úgy hogy nem kell ide a hivatalos maszlag, nevezhetjük nevén egymást. Ez megfelel önnek Winchaty hadnagy?

A lány elmosolyodik, majd válaszol.

– A Chloe megfelel, Axon.
– Alakul. – Hudnes vissza mosolyog. – Most viszont rendezkedjünk be, fél óra múlva eligazítás a hídon, aztán indulunk.

Chloe és Rypet el is indulnak a személyi kabinjaikhoz, Hudnes pedig egyedül marad a Corvette belépő folyósóján. Körbetekint a nem túl látványos, sötét színű falakon és szellőzőkön. Ha más valakinek nem is, számára mégis nagy jelentőségű a pillanat, hogy újra a Corvette fedélzetén van. Igaz, ez nem az a darab, melyet korábban is vezetett már, de a súlyos fémóriás így is elég nosztalgikusan hat Hudnesre. Eszébe sem jut a személyi kabinjához indulni, helyette inkább rögtön a hídra tart.

Végig halad a vadonatúj Corvette több folyósóján, közben pedig szemügyre veszi a különböző modulok állapotát. Az alsóbb szinteken jár, amikor az egyik szerverteremben egy kommunikációs berendezéshez érve észre vesz egy kikapcsolt szegmenst. A berendezés embernyi magas, fekete színű és tele van zölden világító jelzőfényekkel, kivétel az az egy piros pont, mely szűntelen villog. Közelebb lép és azt látja, hogy a szegmenst szakszerűen leállították. Ezt furcsának találja, ezért miután visszakapcsolja azt, leellenőrzi a titokban belépéseket figyelő naplót az egyik fali konzolon. Itt azonban nem szerepel feljegyzett belépés, ami arra engedi következtetni, hogy a hajó összeszerelése során maradt ki a szegmens bekapcsolása. Ismerve a föderációs flotta szerelőit, ezen meg sem lepődik igazán. Nem sokat törődve a dologgal folytatja is útját a hídra. Oda érkezve belép a híd fogadó platformjára.

Körbenézve három ülést lát. A középsőhöz közeledik, majd kezét a támlára rakja és kitekint a Corvette üvegén. Több percen át bámulja a hajóval szemben lévő falat, melyen az állomás neve olvasható. Az ügyre gondol és arra, hogy újra a föderáció színeiben repülhet. Habár maga döntött úgy, hogy ott hagyja a flottát és később a Spectrumot is, most mégis otthon érzi magát a Corvetten. Azonban megint rossz érzés önti el. Újra és újra eszébe jutnak az emlékek a föderáció korrupt szegleteiről, egyre inkább erősítve benne a gondolatot, hogy hiba volt elfogadnia a Spectrum ajánlatát. Olyan mélyen merül el gondolataiban, hogy észre sem veszi a legénység belépését a hídra.

– Ax, jól vagy? – szólítja meg Rypet, ezzel kiszakítva Hudnest a merengésből. Magához térve rögtön válaszol is.
– Persze. Berendezkedtetek?
– Igen, bár rendesen kispórolták a luxust a hajóból. – jegyzi meg Rypet.
– Ez egy hadihajó, nem egy Orca. – válaszol csípősen a lány. Hudnes helyeselve mosolyog Rypetre, aki megpróbál kitérni a helyzetből.
– Mindegy. Mi is van azzal az eligazítással?

Hudnes megfordul, leteszi az edzőtáska szerű csomagját és leül a kapitányi ülésbe. Rypet a bal oldali panelhez, Chloe pedig a jobbhoz ül. Néhány gomnyomás után a rendszer feláll, mindegyikőjük előtt megjelenik a holo kezelőfelület. Hudnes megosztja a saját paneljén megjelenő adatokat, majd belekezd az eligazításba.

– Egy hete a Kovaron rendszerben történt egy nem jelentett biztonsági incidens, egy Asp osztályú bányászhajó föderációs túlkapás áldozata lett. A pilóták az FNS Leviusként jelentkeztek be, de nincs ilyen nevű hajó aktív szolgálatban. A hajó egy Battlecruiser.

Rypet és Chloe hirtelen Hudnesra tekint. Mindketten meglepődtek, hiszen nem jellemző, hogy egy 7000 fős hajón ilyesmi előforduljon. Hudnes folytatja.

– A pozíciója még nem pontos, a Kovaronban, a csillag mellett elhelyezett jeladóról fogjuk leolvasni, amit a kapott adatok alapján kell majd bemérnünk. Ha megvan a célpont, odamegyünk, dokkolunk és megkeressük a felelőst. Egyelőre ennyi.

Chloe már a Kovaron rendszertérképét vizsgálja, közben kérdez.

– A bányászhajót a Battlecruiser lőhette ki?
– Nem valószínű. A bányász nyugodtságából ítélve, egy normál űrbeli igazoltatás volt, nem tűnik megszakításnak. Ebben az esetben pedig az egyik gyűrűnél lehetett éppen, ahol egy vagy több kisebb hajó foghatta közre. – válaszol Hudnes. Rypet közben megkezdi a hajó felvontatását az állomás belső terébe. A hajó szép lassan kiemelkedik a sötét hangárból a fényes felszínre, amit teljesen beterítenek az állomás fényei. Felettük mindenféle hajó halad ki és be az óriási hengeralak egyetlen nyílásán. A mozgó leszállóhely végül hangos csattanással jelzi a végállásba érkezését. Már csak a Corvette lábai tapadnak a felszínhez. Rypet Hudnes parancsára vár, aki még ellenőriz pár adatot a képernyőin, majd szól neki.

– Megkezdheted a leoldást Ryp.
– Igenis, Ax. A kormány a tiéd. – válaszol Rypet, majd egy gombnyomással leoldja a Corvette lábait a leszállóhely felszínéről.

Hudnes óvatos mozdulatokkal a középső csatorna magasságába emeli a fémóriást, majd finom sebességnöveléssel megközelíti az állomás kijáratát. A kisebb hajók látván a hatalmas harcigépet, tisztes távolságot tartva elsőbbséget adnak neki a kirepülés során. A Corvette áthalad a vakító kék szkennerfolyósón, majd párszáz méterre elhagyva a Rome-089-et, Hudnes rákapcsol a hajtómű túltöltésre. A hajó hirtelen 330 méter per szekundumra gyorsul, ami teljesen meglepi Rypetet.

– Váó! Mióta tud a Corvette ennyit?
– Hát… a Spectrumnak mindig is voltak ismerettségei fejlesztői körökben. Gondolom telipakolták a hajót kísérleti modulokkal. – válaszol Hudnes, miközben a hajó értékeit vizsgálva maga is meglepődik a teljesítményen. – Ryp, nézd át a modul adatokat és küld el mindegyikünknek. Az odaút alatt nem árt teljesen tisztában lenni a Corvette határaival.
– Vettem. – nyugtázza Rypet.
– Axon, a hajót még nem regisztrálták az FNS rendszerében. – Jegyzi meg Chloe Hudnesnak, miközben már az FSD hajtóművet készíti elő a Kovaronba ugrásra. Hudnes gondolkodik kicsit, majd válaszol Chloenak.
– Akkor mi adunk neki nevet.
– És mi legyen az?
– Conqueror. – válaszol Hudnes határozottan Chloenak, aki gyorsan regisztrálja is a hajót a föderációs adatbázisban.
– Nem túl hivalkodó Hodítónak hívni egy Corvettet? – kérdezi Rypet.
– De. Pontosan az. – válaszol Hudnes mosolyogva. Közben már elérték a biztonságos távolságot az állomástól. Chloe izzítja a hajtóműveket, cél a Kovaron csillaga. Hudnes kiadja a parancsot.
– Indulhatunk.

Miközben a Corvette körüli tér lassan elnyúlik, az FSD eltorzult zaját csak a fedélzeti számítógép szigorú női hangja múlja felül.

“FSD feltöltés… Három… Kettő… Egy…”

Információ a szerzőről

WarHead

Egy, a harmincas éveihez közeledő programozó, jelenleg Belgiumban él és sok közösségi/nyílt forrású projekten dolgozik. Az Elite-el gyerekfejjel 7-8 évesen találkozott először még C64-en. Érdeklődik a világűr iránt és az Elite:Dangerous-t early béta óta támogatja (és teszteli...

Erről beszélnek a többiek

  • ryden98

    № #625 @ 2016-11-04 22:13
    Nem vagy bejelentkezve.

    Szia nagyon jó nagyon tetszik , bár én a Birodalmat jobban szeretem de , ez is hihetetlenül jó nem sok ilyet találok , hihetetlenül jó történet mindenképpen folytatást érdemel ne hagyd abba király vagy , így tovább . üdv : Zoli

Nem vagy bejelentkezve :-(

Csak bejelentkezve tudsz hozzászólni a témához.

Jelentkezzen be, kapitány!