Csillagászati alapismeretek 2. rész

Csillagászati alapismeretek 2. rész

Édesanyám mindig azt mondta: az elismerés semmit sem ér akkor, ha az csupán üres, megvásárolt szavak halmaza.

Amióta az eszemet tudom, szerényen éltünk. Itt, távol a Föderáció központjától, ahová nem érnek el a multik kezei, a kisebb vállalkozók uralkodnak. Igen, ez a jó szó: uralkodnak. Kihasználják a törvény adta lehetőségeket, hogy ott rúgjanak bele a pórnépbe, ahol éppen érik.

Ha nem vagy híresség, vagy nincs nagy hajód, sok százezer befektethető kredittel, semmi sem vagy. Élsz, ahogy tudsz. Vagy, ahogy megengedik.

Nem könnyű a kereskedők élete.

A szüleim éveken át kuporgattak: feláldoztak mindent, hogy a Tudományos Akadémián tanulhassak. Azt mondták, megszerezzük a kulcsot, hogy felfedezhesd a világot. Mert neked nem itt van a helyed.

Még mindig emlékszem ennek a mondatnak a dallamára. Itt cseng a fülemben.

Néhány nap és a Tanács elé hívatnak. Felkészültem?! Ezen gondolkozva lapozgatom tankönyveim, amelynek lapjai már ismerősként köszönnek vissza rám.

A csillagok neve

A csillagok azonosítására különböző módszerek is használatosak, következésképp ugyanarra az objektumra többféle módon is hivatkozhatunk. A legfényesebb csillagok közül soknak van saját neve, ezek jórészt arab, görög vagy latin eredetűek. Ilyen például az Altair, a Sirius és a Regulus.

A görög ábécé.

Egy másik, igen általános módszer minden egyes csillagép legfényesebb csillagaihoz a görög ábécé egy-egy betűjét rendeli. Ezt ez eljárást 1603-ban vezette be Johann Bayer német égbolttérképező, ezért a csillagoknak adott görög betűket Bayer-betűkként tartjuk számon. A Sirius-t α (alfa) Canis Majoris néven is említhetjük, ami annyit jelent, hogy ez az α-val jelölt csillag a Canis Major (Nagy Kutya) nevű konstellációban.

E két jelölésfajta egyikével sem azonosítható csillagok egy számot kapnak. Ezt az úgynevezett Flamsteed-féle sorszámot (például 19 Lyncis) az első angol királyi csillagász, John Flamsteed vezette be az általa összeállított csillagkatalógusban.

Akadtak olyan csillagászok is, akik összeállították a különleges csillagtípusok – kettőscsillagok, fehér törpék, a Naphoz közeli csillagok – jegyzékét, amely további lehetőségeket kínál az objektumok azonosítására. Néhány kettőscsillagot F. G. W. Struve orosz csillagász katalogizált.

A változócsillagoknak saját elnevezési rendszerük van. Közülük mindazokat, amelyek még nem kaptak nevet a korábbi jelölések során, egy vagy két latin nagybetűvel különböztetjük meg (például W Virginis, vagy RR Lyrae).

Az összes lehetséges betűkombináció kimerülése után egy csillagkép további változócsillagait egy V betűvel és az ehhez illesztett arab számmal jelölik (például V 1500 Cygni).

A Meisser által szerkesztett katalógus 228. és 229. oldala.

A csillaghalmazoknak, ködöknek (és extragalaxisoknak) ugyancsak saját nómenklatúrájuk van. E jelölési rendszerek közül a két legismertebb a Messier- (M), illetve az NGC-katalógusszámok rendszere. Az előbbit a XVIII. században a francia Charles Messier állította össze: ez a jegyzék több mint száz csillaghalmaz és ködös objektum adatait tartalmazza. Az NGC-számok a J. L. E. Dreyer dán csillagász által 1888-ban közzétett New General Catalogue of Nebulae and Cluster of Stars című jegyzékbeli sorszámok. Az NGC-nek két kiegészítése is megjelent, az első Index Catalogue 1895-ben, míg a második 1908-ban. Az ebben szereplő objektumokat az IC-számokkal adják meg.

Vannak olyan objektumok is, amelyeknek mind M-, mind pedig NGC-számuk is van.

A csillagok típusai

A csillagok a Naphoz hasonló izzó gázgömbök, de olyan távol vannak tőlünk, hogy még a legnagyobb távcsöveken át is csupán fénylő pontoknak látszanak. A csillagászok azonban a róluk eljutó fény összetételének vizsgálatából meg tudták állapítani, hogy ezek az objektumok nagyon különböző méretűek, hőmérsékletűek, színűek és fényességűek lehetnek.

Példa a csillagok színképosztályuk szerinti csoportosítására.

Cmdr. Athalay hívta fel a figyelmem a fenti videóra, ami hellyel-közel helyesen szemléltei a csillagok nagyságát tömegük szerint (vigyázat: az angol billion szó magyarul milliárdot jelent, nem billiót!)

A legnagyobb csillagok, amelyeket igen találóan óriásoknak vagy szuperóriásoknak neveznek, néhány százszor akkora átmérőjűek, mint a Nap: ez azt jelenti, hogyha utóbbi helyére tennénk őket, még a Föld-Nap körüli pályáját is magukba foglalnák. Az ilyen hatalmas kerületű csillagok jóval előbbre tartanak saját fejlődési útjukon, mint a mi Napunk, amely élete vége felé ugyancsak hatalmas vörös óriássá változik majd. A szuperóriások egyszerűen abban különböznek a (normális) óriásoktól, hogy lényegesen nagyobb a tömegük.

A sor másik végén a Napénál mintegy tízszer kisebb átmérőjű vörös törpecsillagokat találjuk, amelyek már születésükkor sokkal kisebb tömegűek voltak. Valamennyi csillag közül talán a szupersűrű fehér törpék a legfigyelemreméltóbbak: ezeknek a tömeg megegyezik a Napéval, azonban a Földdel azonos méretű gömbökbe préselődöttek össze. Azt tartják róluk, hogy nem egyebek, mint olyan néhai vörös óriások közszemlére hátrahagyott központi magjainál, amelyek elvesztették híg gázból felépült külső rétegeiket.

Belelapozok a következő oldalakba: a csillagok színei, változócsillagok. Hosszú még az éjszaka, így mielőtt folytatnám úgy döntök, nyújtózok egyet és rágyújtok egy igazi, XX. századi földi cigarettára.

Kikukucskálok piciny ablakomon: millió parányi fénypont ötlik hirtelen szemembe. A már ismertek és a még ismeretlenek. Kíváncsi vagyok, mit szól majd a Tanács az eredményeimhez…

3299.01.07.

(forrás: Ian Ridpath – Wil Tirion: Égi kalauz)

Információ a szerzőről

Dzsek

"Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék. S ha hosszasan tekintesz egy örvénybe, az örvény visszanéz rád." - Friedrich Nietzsche....

Erről beszélnek a többiek

Nem vagy bejelentkezve :-(

Csak bejelentkezve tudsz hozzászólni a témához.

Jelentkezzen be, kapitány!